A csecsemőkori csípőszűrés az egyik legfontosabb gyermekgyógyászati szűrővizsgálat, amely a csípőízületi fejlődési rendellenességek korai felismerését és kezelését szolgálja. Ezek közé a rendellenességek közé tartozik elsősorban a veleszületett csípőficam és a csípőízületi dysplasia, ezek különböző formái. A szűrések célja, hogy az esetleges rendellenességek még a tünetmentes szakaszban felismerésre kerüljenek, így a gyermek normális fejlődése és mozgása biztosítható legyen.
Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a csecsemőkori csípőszűrés fontosságát, a szűrések optimális időpontjait, azokat a betegségeket, amelyek kiszűrésére használják őket, valamint magát a vizsgálat folyamatát, beleértve a fizikális és az ultrahangos vizsgálatot is.
A csípőszűrések fontosságáról
A csípőízület az egyik legnagyobb és legfontosabb, ízületünk, mivel a járásban, az egyensúlyozásban, és egyéb mozgásformákban is döntő szerepet játszik. A vállízület után a legmozgékonyabb ízület. A téma jelentőségét az is mutatja, hogy a csípőficam a leggyakoribb mozgásszervi fejlődési rendellenességek közé tartozik. Ezer születésből 2-5 esetben szokott előfordulni, lányoknál 4-6-szor gyakoribb. Ha a csípő fejlődési rendellenessége időben felismerésre kerül, akkor a megfelelő kezelés gyógyulást fog eredményezni, ha viszont a problémát későn diagnosztizálják, akkor komoly, az életminőséget jelentősen befolyásoló, maradandó mozgásszervi problémák jöhetnek létre. A csípőízületben ilyenkor maradandó károsodás, végtagrövidülés, másodlagos csípőízületi kopás fog kialakulni, ami akár oda is vezethet, hogy 20-30 éves korban csípőprotézis beültetésére kerület sor.
A dysplasiás csípő kiszűrésének a jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a különböző kezelések időben elkezdődhessenek, hanem a gyermek későbbi mozgásformájának, sportjának kiválasztását is alapvetően befolyásolja.
A szűréseken 3-4 napos, 3-4 hetes és 3-4 hónapos korban kell részt venni.
A csípőízület felépítéséről röviden
A csípőízületet a combcsontnak a gömb alakú feje (ízületi fej) és a medencecsont - csípőcsont, szeméremcsont és ülőcsont – kimélyülése (ízületi árok, vápa) alkotja. Ezen kívül ízületi szalagok és az ízületi tok is részt vesz az ízület felépítésében. Normál, egészséges esetben a combcsont feje tökéletesen illeszkedik a medencecsont árkába, és a fej nem képes elhagyni a vápát. Az ízület formájából adódóan gömbízület, így bármilyen irányú mozgásra képes. A mozgásra a combfej képes, a medencét alkotó, összecsontosodott csontokban mozgás nem jön létre.
A csecsemőkori csípőízületi dysplasiával és a csípőízületi ficammal kapcsolatos fogalmak, kialakulásuk rizikófaktorai
Tényleges csípőízületi ficamról akkor beszélünk, amikor a combcsont feje nyugalmi állapotban is kívül helyezkedik el az ízületi árokhoz képest. A csípőízületi dysplasia a csípőízület és környezetének kóros fejlődését jelenti, melynek következtében létrejöhet a csípőficam.
A kóros fejlődés többféle dolgot magában foglalhat. Ilyen például az, amikor az ízületi vápa csekély mélységgel alakul ki, ebből adódóan születés után a combcsont feje innen könnyedén ki tud mozdulni. De létrejöhet fejlődési zavar a combnyak és combfej kialakulása során is, ilyen például a combnyak meredek állása, vagy fokozott antetorziója. A kialakulásra legnagyobb esély a terhesség utolsó szakaszában van, amikor a vápa fejlődése meglehetősen kifejezett. A dysplasia mértékétől és az ízület lazaságától függően a csípőficamnak különböző fokozatai, klinikai megjelenései lehetnek, ezért további fogalmakat érdemes tisztázni ezzel kapcsolatban.
- Laza csípő. Ez a kifejezés a csípő fokozott mozgathatóságát jelenti anélkül, hogy a combfejet el tudnánk távolítani az ízületi vápából. Ennek hátterében általános ízületi lazaság is állhat.
- Luxálható vagy instabil csípő. Ebben az esetben a combfej oldalra vagy hátra kinyomható az ízületi vápából.
- Subluxáció. Ebben az esetben a vápa csak részben fedi a combfejet.
A csípőficam, dysplasia kialakulásának rizikófaktorai, az anamnézis felvétele
Nagyobb eséllyel alakulhat ki csípőficam azoknál, akiknél a családban korábban már előfordult ez a fajta rendellenesség, akár szülőnél, akár testvérnél, tehát genetikai öröklött hajlam is növeli az ilyen jellegű fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát. Rizikófaktor még az ikerterhesség, a császármetszés, a koraszülöttség, a méhen belüli harántfekvés, farfekvés, és az újszülöttkori szoros pelenkázás, összepólyázás is. Ezekről a kockázati tényezőkről a fizikális vizsgálatot megelőzően az ortopéd szakorvos a szülők kikérdezésével tájékozódik.
Itt ki kell térni többek között arra, hogy hány grammal és hányadik hétre született a gyermek, rá kell kérdezni, hogy a terhesség alatt előfordult-e bármilyen rendellenesség, panasz. Fontos tudni, hogy a szülés természetes úton vagy császármetszéssel ment végbe. Ha császármetszés történt, annak mi volt a pontos oka. Megkérdezik, hogy hányadik gyermekről van szó, illetve hogy korábban volt-e már a családban csípőficammal érintett személy. Azt érdemes kiemelni, hogy jelentős egyéni eltérések mutatkoznak abban, hogy a fenti tényezők kinél mekkora kockázatot jelentenek.
A csípőficam fizikális vizsgálata
A csecsemőkori csípőszűrések mindig a fizikális vizsgálatokkal kezdődnek, melyek fájdalommentesek. Ezeket a vizsgálatokat ortopéd szakorvos vagy csecsemő- és gyermekgyógyász végzi. Ezeknek részét képezi a szemrevételezés, amely során úgynevezett valószínűségi jeleket keres a szakorvos, illetve különböző ízületi tesztek elvégzése és értékelése.
A valószínűségi jeleket keresve figyelni kell a combredők aszimmetriájára hason és hátonfekvésben. Értékelni kell a combredők számbeli és mélységbeli különbségeit. Fel kell mérni, hogy az alsó végtagok között van-e hosszkülönbség. Ilyenkor fel kell jegyezni, hogy például magasabban van-e az egyik oldalon a térdkalács. Gyanús jel lehet az is, ha a medence az egyik oldalon kiszélesedést mutat, tömegesebb megjelenésű a nagytompor tájékán. Az érintett oldal kifelé fordult, kirotációs helyzetben is lehet, erre is figyelni kell. Az is árulkodó jel, ha a csecsemő az egyik lábát kevésbé mozgatja. Végül azt is értékelni kell, ha az egyik oldalon a nagyajak fedésben van.
A fizikális vizsgálat másik része különböző csípőízületi tesztek végzése, melyek a következők.
- Instabilitási teszt vagy Barlow-teszt. A vizsgálat során a csecsemő a hátán fekszik. A szakorvos 90 fokban behajlítja a csípőt, egyik kezével átfogja középen a medencét, a combot pedig tengelyirányban az asztal felé nyomja lefelé. Ha laza a csípőízület, akkor a combfejet subluxálni, vagy luxálni is lehet, amelyet teleszkóp-tünetnek nevezünk.
- Lorenz-abdukció. A vizsgálat során a csecsemő a hátán fekszik, a csípők és a térdek 90 fokban be vannak hajlítva, a szakorvos ebben az állapotban oldalra hajlítja, abdukálja a csípőket. Egészséges csecsemőknél fél éves korig a térdeket teljesen ki lehet nyomni oldalra a vizsgálóasztalra, ezt nevezik Lorenz-abductiónak (0-90 fok). Ha ennek mértéke csökkent, akkor az dysplasia, csípőficam jele lehet.
- Ortolani manőver. A vizsgálat során a csecsemő a hátán fekszik. Csípőficam esetén a nagy trochantert alulról felnyomva a combfej – gyakran kattanó hang kíséretében – visszaugrik a vápába. Rendszerint a csípőízület közelítése során a combfej ismét spontán luxálódik.
A csípőízület ultrahangos vizsgálata
A csípőízület fizikális vizsgálatát az ultrahangos vizsgálat követi, különösen akkor, ha a fizikális vizsgálat során a fentebb már említett valószínűségi jelek egyike már észlelhető volt. Az édesanyák – ahogy a fizikális vizsgálaton – természetesen ezen a vizsgálaton is bent tartózkodhatnak, amit azzal is segíthetnek, hogy a gyermekük levetkőztetésével szabaddá teszik az alsó testfelet.
Az ultrahangvizsgálat az egyik legpontosabb és legbiztonságosabb eljárás a csecsemőkori csípőízületi rendellenességek felismerésére, ráadásul teljesen fájdalommentes. További előnye, hogy a röntgenvizsgálatokkal ellentétben nem alkalmaz ionizáló sugárzást. A vizsgálatnak köszönhetően pontosan meg lehet állapítani a csípőízület fejlettségi állapotát, a combcsont fejének helyzetét, valamint a csípőízületi vápa helyzetét.
Az ultrahangvizsgálat menete.
- Pozicionálás. A vizsgálat során a csecsemőt egy speciális, párnázott vizsgálóasztalra helyezik, általában az oldalára fektetik, hogy a csípőízület könnyen vizsgálható legyen.
- A vivőanyag felvitele. A vizsgáló szakorvos egy zselés anyagot visz fel a csecsemő csípőjére, hogy az ultrahang vizsgálófeje könnyedén mozgatható legyen a vizsgálni kívánt felületen.
- Ultrahangos képalkotás. Az érzékelőfejet a csecsemő csípőjére helyezve valós idejű kép jelenik meg a szakorvos számára a monitoron. Ennek köszönhetően valós időben vizsgálhatja a csípőízület szerkezetét, felépítését, a combnyak, a combfejet, azok helyzetét, valamint az ízületi vápát is.
- A mérési eredmények kiértékelése. Az ultrahangos képeken a szakorvos különböző szögeket és távolságokat mér, formákat elemez, melyekből megállapítható például, hogy a combfej a vápában helyezkedik-e el, milyen mértékben illeszkedik a combfej a vápába, a vápa milyen fejlettségű és mélységű, vagy hogy a combnyak mekkora szöget zár be a combcsonttal.
Az ultrahangvizsgálat jelentősége abban is megmutatkozik, hogy a kezelésre szoruló esetek egyharmadában előzetesen sem a rizikófaktorok, sem a fizikális vizsgálat nem veti fel csípőízületi rendellenesség gyanúját. Az ilyen esetek csak később okoznának észrevehető panaszokat, amikor már a kezelések sem feltétlenül kecsegtetnek olyan jó gyógyulási esélyekkel, mint csecsemőkorban.
Az anamnézis, a fizikális és az ultrahangos vizsgálat együttes eredménye révén állítható fel a diagnózis, valamint az is, hogy ennek tudatában milyen kezelésre lesz szükség a továbbiakban.
Az ultrahangvizsgálat alkalmazása a későbbi kontrollvizsgálatokon is szükséges lehet, amikor egy már valamilyen csípőízületi problémával kezelt gyermeket ellenőriznek a kezelés sikerességét illetően.
Összefoglalás
A csecsemőkori csípőszűrés egy rendkívül fontos és alapvető vizsgálat a gyermek egészséges mozgásfejlődésének biztosítása érdekében. A szűrések célja a csípőízületi fejlődési rendellenességek, mint a csípőficam vagy diszplázia, korai felismerése és kezelése. A fizikális vizsgálatok és az ultrahangos képalkotás együttes alkalmazása lehetővé teszi a csípőízület pontos állapotának felmérését. A szűrések időben történő elvégzése és a szükséges kezelések megkezdése nagymértékben javítja a csecsemők mozgásfejlődését és hosszú távú életminőségét.
